Itt találjátok az esküvőnkön látott és hallott beszédeket, képeket stb.

Domszky András örömapai köszöntő beszéde

Multikulturálisan kompilálva…

Kedves Zsófi és Gergő, Örömszülők, Hozzátartozók, Rokonok, Barátok, Ismerősök, a Petneházy Club Hotel munkatársai, mindenki az „Üveghegyen” innen és túl!

Atyai intelmeimben tudományos igényű, fontoskodó elvi alapvetés következik, hivatkozásokkal[1], valamint módszertani útmutatással a házassághoz.

„Amikor Théseus Krétára érkezett, hogy legyőzze a szörnyeteg Minótaurost, Ariadné óvta meg a hős életét. Egy gombolyag fonalat adott a kezébe, így Théseus sikeresen megtalálta a kivezető utat a Daidalos által mesterien megépített labirintusból, ahol a Minós-sarj lakott.”[2]

Amidőn most – innen indítva - megmondom nektek a tutit, némiképp mitosz-romboló módon kezdem.

Ariadné fonala nekem mindig olyan jelkép volt, ami azt szimbolizálta, hogy a labirintusból kivezető út visszafelé vezet.

Visszatalálni tehát segít, de lehet, hogy előre is vezet valamilyen út, újabb szintek, „bonyolultabb” labirintusok felé. Nyugalmat lel, aki visszatért? Vajon nem várja szükségszerűen új labirintus az immár fölkészültebb, tapasztaltabb labirintusjárót? És kell, hogy a fonál, fonál legyen?

Közelebb áll hozzám az a mítosz variáns, amit Kerényi Károlynál is olvashatunk, 
mely szerint Ariadné a menyegzőn különleges koszorút viselt, amit Dionysostól 
kapott. (Ennek akkoriban Héphaistos volt a kizárólagos forgalmazója.) 
Ez a ragyogó koszorú világított Théseusnak a sötét labirintusban[3], és 
Dionysos ezt később Corona Borealis néven fényes csillaggá emelte.

Fényévekre fölöttünk a Corona Borealis csillagkép tőlünk is látható. 
A legjobban éppen ilyenkor májusban figyelhető meg. Diadémot formázó, hét, 
félkör mentén sorakozó csillagból áll. A csejen indiánok "Camp Circle"-nek 
nevezik. Magyar monda is megemlékezik róla: valószínűleg ez volt Mária 
koszorúja, amihez Szűz Mária eljegyzésének története kapcsolódik.

S talán nem véletlen, ha az emberek évezredek óta a csillagokra tekintenek
 iránymutatásért, hogy eligazodjanak földi labirintusjárásuk zarándokútján. 
Konkrétan és eszmei értelemben is.

„Két dolog tölti be a lelket örökkön új és gyarapodó csodálattal és áhítattal, minél gyakrabban és kitartóbban fordul feléjük az elme: felettem a csillagos ég és bennem az erkölcsi törvény.” - Nem mondom meg, hogy honnan idéztem![4]

Akárhogy is, ebben a világgal és a másik emberrel való egység együtt van.

Az erkölcsi tökéletesség persze ideál, abban az értelemben, hogy nem tudjuk elérni.

A mai világ labirintusai mind bonyolultabbak. Tőlünk független erők egyre újabb labirintus hardvereket dobnak a piacra és még a fonál-softvereket is állandóan frissítik.

Herdertől való a gondolat, hogy az ember hiánylény. De ez sem új. Hiszen az Ószövetségben olvassuk, hogy ezt már az Úristen is fölismerte:

„Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”[5]

Egymásra vagyunk teremtve[6]. Létfontosságú a bizalom, az egymásra hagyatkozás, ez az „eggyé válás” útja. Ám a bizalom csak fokozatosan terhelhető.

Az ember csak akkor lehet boldog, ha a másik, a társa is boldog mellette, 
jól érzi magát vele.

A jó házasságok különbözőek, és kizárólag az a közös bennük, hogy a 
házastársak egyek a szeretetben.

A szeretet viszont a közös értékrend igazsága nélkül széttart. Az elvek 
sokszor külön irányba húznak. Nem szabad az elv kedvéért a szív ellenében 
cselekedni. S házastársunk is csak akkor képes az elvont igazság helyébe
a szeretetet helyezni, ha ezt magunk is megtesszük érte.

Tanulgassátok egymás szeretetnyelvét.

Továbbvihetők-e korábbi beidegződött szokásaitok, vajon alkalmasak-e az együttélésben vagy sebeznek. Össze kell kapaszkodni, de nem szabad a másikat lekötözni vagy kritikátlanul ajnározni. Időnként egymásért le kell mondani valamiről. Sokat kell dolgozni, amíg mindkét házastárs megtalálja a teljességet. Melyikünkben nincs önzés? De, ha tudunk bocsánatot kérni, a házastársunktól is akkor várhatjuk, hogy beismerje a tévedését.

Minden házasság kiegyensúlyozott és krízis időszakok váltakozásából áll.

Egymás mellett szeretetben megmaradni „pengeél-tánc”, rengeteg kegyelmi ajándék és szélesebb családból áradó remény következménye. Lackfi János a népszerű költő ezt - egy interjúban - artistaprodukcióhoz hasonlította a cirkuszkupolában. „Lényeg, hogy mindig legyen egy, aki elkapja és továbblendíti a zuhanót.” Kitart mellette, míg kievickél a hullámvölgyből. Utána magasabb érzelmi hőfokot és örömöket tapasztalhatunk meg.

Fontos, hogy a sorrend mindig a házastársunkkal kezdődjön, utána jöhetnek a gyerekek, a saját szüleink, s mind a többiek.

Visszakanyarodva a labirintushoz, Comeniust kiforgatva talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a házasság útját egyidejűleg járjuk a világ tekervényútjain[7] és a szív labirintusaiban. S, ha jól tájékozódunk az utóbbiakban, az biztosan célhoz vezet az előzőekben is.

Valami nagyon újat én már nem tudok mondani, ezért valami nagyon régit idézek.

Kedves Zsófi és Gergő!

Szent Pál apostol, egy szenvedélyes és tüzes lélek volt, aki hűségesen ragaszkodott az eszményeihez, Efezusiaknak írt levelében olvasható, és ennél kevesebbet én sem kívánhatok nektek:

„Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.”[8]

Pál ugyanott egy igen-igen praktikus tanácsot is ad a házastársaknak:

„A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.”[9]

Továbbá még azt is írja, hogy „ne részegeskedjetek…”[10]

Egy pohár ital azonban még nem jelent részegeskedést, ezért emeljük a poharunkat arra, hogy éljetek együtt sokáig, boldog szeretetben.

---

Oldal: Május 26
Zsófi és Gergő Esküvője - © 2008 - 2024 - zsofiesgergo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat